Ismét itt vagyok. Azt hiszem, ennyire rossz lelkiállapotban már rég voltam.

Úgy érzem, mintha idegen lennék a saját életemben. A sírás kerülget, és nem tudok semmiért se lelkesedni. Fel akarok mondani, de félek, hogy nem találok másik munkahelyet. Az itt töltött évek során elvesztettem a hitemet, és már én magam se becsülöm magamat sokra. Azt hiszem, ez érződik és látszódik is rajtam.

Nem tudom, mi a rosszabb; ha nem találok munkát egy évig, vagy ha maradok, és végleg elvesztem magamat.

A párommal sem érzem túl jól magam, ami nem csak az ő hibája- tisztában vagyok vele, hogy az ingatag lelkiállapotom miatt nem tudok tárgyilagos lenni. Mégis, most több biztatásra lenne szükségem, de gyakorlatilag csak egy-két órát látom hétvégén. Már nem is emlékszem, mikor szeretkeztünk utoljára.

Az allergiám is felerősödött, borzasztó állapotban van a bőröm. Elkezdtem női jógára járni, remélem az rendbe hozza a hormon háztartásomat.