Régen írtam, talán mert nem mertem leírni amit érzek, féltem kimondani, hogy nem érzem jól magam. Mert ha leírom, akkor szembe kell néznem vele, és az fáj. Persze,a strucc politika csak addig működik, amíg akkora pofont kapunk, amit már nem lehet letagadni.

 

Én két hete kaptam a sallert, azóta csak vegetálok.És jár az agyam, mi történt, mit tettem, mit kellett volna.

Az utóbbi évek azzal teltek, hogy vártam a csodára. Hogy teherbe esek, és most megmarad a baba. Hogy összeköltözünk, és találok egy klassz munkahelyet, ahol elismernek és megbecsülnek.

 

Hol tartok most?

Új munkahely-nuku

Gyerek- nuku

Összeköltözés- szakítás.

Akárhogy is nézem, nagyon vesztésre állok. Azt mondják, innen szép győzni. Én meg azt mondom; csesszék meg!

Nem leszek fiatalabb, se okosabb így se a társtalálási, se a munkaerő piaci helyzetem nem lesz jobb.

Tegnap egy kis időre megszállt valami békesség. Úgy éreztem, ez valami próba, amit ha kiállok, akkor jövőre már sokkal jobb életem lesz.

Tényleg ezt éreztem! És nagyon jó volt, de aztán hajnalban felébredtem, és megint elfogott a kudarc érzése.

Nekem még nem törték össze a szívem, nem tudom, mennyi ideig tart, míg már nem fáj.