Várok. Mintha mindig csak várnék mindenre. Hogy nyerjek a lottón:), hogy megtaláljam a párom, hogy legyen munkám, legyen lakásom, legyen gyerekem.

Most konkrétan a menstruációmra várok. Mert ebben a hónapban ismét belevágunk a lombikba.

De közben annyira nem érzem jól magam a bőrömben! Persze, ennek hormonális okai is vannak, így nem kell nagyon mellre szívni a mostani depimet, de akkor is, valami nem stimmel. Ma a metrón döbbentem rá, hogy  a nyugdíjas éveket várom! És ekkor belém hasított mit jelent ez! Nem szeretem a munkámat. Vagy a munkahelyemet inkább. Már évek óta rosszul érzem magam itt, de a folytonos vizsgálatok, próbálkozások miatt nem léptem. Közben múltak az évek, az elhelyezkedési esélyeim romlottak.

De érzem, hogy sokáig nem folytathatom ezt. Lépnem kell. Vagy így, vagy úgy.

Addig meg- várok…