Nos, szombat reggelre kiderült, hogy okkal reménykedtem vagy sem. Nem voltam túl boldog.
Még mindig nem akarom elfogadni. de kénytelen vagyok.
Ráadásul még mindig fáj kicsit a hasam, pedig nem szokott. Lehet, hogy csak pszichésen van az egész, nem tudom. Mindenesetre, ideje lenne végre szemléletet váltanom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: