Már régen írtam, nem voltam írogatós hangulatban.

Most csak azért írok, mert megijedtem a saját érzéseimtől.

Tegnap este tudtam meg, hogy az a lány, akiről tudtam, hogy szintén Kális 12 hetes terhes.

Persze, ez jó hír, örüljünk, hurrá- de ezek mellett arra is gondoltam, hogy miért? Miért ő? Nem hiszem, hogy szeretné majd a gyerekét, vagy különösebben örömét lelné az anyaságban. Csak a férje miatt csinálta végig eddig is az inszeminációkat, meg szerintem a versenyszelleme miatt.

Mindig győzni akar.

Rossz vagyok ezek miatt a gondolatok miatt? Hiszen kedvelem őt, tudom, hogy mennyit szenvedett. És nem akarok irigy lenni, de az vagyok.

Még akkor is a terhességben reménykedek, amikor nem is szeretkeztünk:) Tudtam, hogy ez lesz a vetélés után. Hiszen már tudom, hogy normálisan is teherbe tudok esni, még ha lassan is.

Még mindig nem vagyok túl rajta, a mai napig azon töröm a fejem, mit kellett volna másként csinálnom, hogy megmaradjon a baba.

Most meg tüneteket magyarázok be. Két napja délután pisiléskor észrevettem, hogy véres a papír.

Meg is lepődtem, hogy ilyen korán megjön a mensim.

De aztán ne lett belőle semmi. Most minden nap beteszek egy betétet, de semmi. És reggelente olyan melegem van, mintha hőhullám gyötörne! Szóval, megint kezdem újra az értelmetlen reménykedést. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy tesztet is csináljak! Kész agyrém vagyok. Komolyan, csak az tart vissza, hogy az államon megjelentek a pattik, a mensi biztos előjele.